Indonézia 1. rész - Bali | Indonesia part 1 - Bali

Indonézia turista központja

Indonézián belül Balira érkeztünk, ami az elmúlt év(tized)ek során elképesztően sok turistát vonzott. Bár mi alapvetően próbáljuk kerülni a turistáktól hemzsegő helyeket, mégis úgy döntöttünk, hogy a sziget fővárosában, Denpasarban maradunk egy hetet, hogy pihenni tudjunk a rengeteg utazás után. A szállásunk két különálló részből állt. Ahol mi laktunk csak pár szoba volt, egy konyha és a recepció. A ház előtti apró zsákutca végében pedig egy nagy kert benne egy tágas kültéri konyhával és étkezővel, egy szép medence és pár másik szoba. Rögtön rájöttünk, hogy megéri a napi egy-két ezer forint extrát, hogy átköltözzünk a medencés részbe. Ezt sajnos nem volt túl könnyű elintézni, de végül a második ott töltött napunkon átköltözhettünk.

Itt már egy világos és hangulatos szobánk volt, saját fürdőszobával. A szobából kilépve volt egy asztal két székkel, ahol nagyon kellemesen tudtunk reggelizni. A szoba közvetlenül a medencére nyílt, 5 lépés alatt már a vízben voltunk, a medence mögött pedig egy szép kert sok növénnyel és egy bambuszból készült fedett kis pihenővel. Bár Denpasar rettentően zsúfolt és zajos, itt csend volt és nyugalom. Annyira kellemes volt a szállásunk, hogy pár nappal meg is hosszabbítottuk a foglalásunkat.

Denpasar egy hatalmas város csapnivaló közlekedési hálózattal. Autóval legjobb esetben is csak araszolni lehet, ezért főleg robogókkal közlekednek a helyiek, még a taxik nagy része is robogós. Rengetegen közlekednek az utakon megállás nélkül, járdák nem igazán vannak, ahol meg igen ott a robogósok használják azt plusz sávnak. Gyalogosan félig-meddig a forgalomban kell odafigyelve sétálni. Itt nem is mertünk robogózni, inkább gyalog látogattuk meg a közeli helyeket, ha messzebbre akartunk menni, akkor pedig taxit hívtunk.

Bali kultúrája

Bali Indonézián belül elég különleges, mivel itt nem a muszlim a fő vallás, hanem a buddhizmus és hinduizmus helyi változata. A szó legszorosabb értelmében lépten nyomon kisebb-nagyobb szentélybe és templomba botlik az ember. Ezek a szentélyek persze egyáltalán nem hasonlítanak azokra, amikkel Európában találkozhatunk.

  

A templomok általában három részből állnak, egy külső, egy középső, illetve egy belső (szent) udvarból. A téglából és kőből épített templomok faragott kőszobrokkal és motívumokkal díszítettek, melyek mitológiai isteneket, démonokat, védelmező lényeket ábrázolnak.

A nagyobb, vallási jelentőséggel bíró templomokat gyakran tengerpartokra, folyók mellé vagy hegytetőkre építették, hogy a szent helyekhez kapcsolódjanak. Kisebb templomok viszont a városokban pár kilométerenként találhatók, és minden sarkon kis szentélyek vannak.

A helyiek naponta háromszor tesznek ki felajánlást az isteneknek. Ez általában étel, pénz, cigaretta, füstölő és öt különböző színű virág – amiket pici bambusz kosárkákba tesznek minden szentélyre, és a kapuk elé a járdára. Nagyon figyelni kell, hogy az ember ne lépjen bele egybe. De nem csak ezekből látszott azonnal, hogy teljesen más világba csöppentünk, hanem például abból is, hogy itt Indonéziában még a legtöbb boltba belépve is mindenki leveszi a cipőjét, ami a tisztelet jele.

Mindennapok

Amennyire lehetett megpróbáltuk kerülni, hogy hosszabb időre ki kelljen menni az utcákra, mert mindketten nehezen bírtuk elviselni a nagy nyüzsgést. Főleg a szállásunkon voltunk és a medencében játszottunk, vagy a szomszédból rendszeresen átjáró macskával barátkoztunk. Azért persze kinti programokat is szerveztünk. Bali híres szörfös célpont és Krisz már a harmadik napon el is ment szörfözni. A közeli strand nem igazán az ő szintjének megfelelő volt, vagy talán csak aznap voltak nagyok a hullámok, de elég nehezen boldogult deszkájával a tajtékzó tengeren. Itt hol homokos volt a talaj, hogy pedig sziklás. Amikor kifelé evickélt, nem találta meg a homos szakaszt, úgyhogy a sziklás részen próbált meg kisétálni, ezt rajta kívül sokan csinálták még. Már térdig sem ért a víz amikor egy nagyobb hullám meglökte és belelépett egy hirtelen mély gödörbe és megvágta a talpát. Hazaérve észrevettük, hogy nem csak megvágta, hanem pár apró kavics is belefúródott mélyen a talpába, amiket kiszedtünk. Ezekkel a sérülésekkel egy darabig nem tud szörfözni, Borinak meg teljesen elvette tőle a kedvét, hogy itt próbálkozzon. Azért nem volt vészes a helyzet és másnap már a medencében Krisz is tudott fürdeni.

Esténként eljártunk helyi kifőzdékbe, ahol olcsón lehetett nagyon finomakat enni, bár nem mertünk bárhova elmenni, mert rengetegen kerülnek korházba súlyos ételmérgezéssel. Szerencsére nekünk nem volt semmi ilyesféle problémánk.

Egyik nap elmentünk Ubudba, ami a sziget művészeti és kulturális központja. Bori vágya volt meglátogatni egy macska menhelyet, amiről még az interneten olvastunk. Itt több mint hatszáz cica lakik, akikhez szívesen várják a látogatókat, hogy barátkozzanak velük. A cicák külön elkerített részlegekben éltek egyszerre maximum húszan. Tágas helyük volt kinti és fedett résszel. Látszott, hogy nagyon profin működik a hely, a macskák nagyon jól vannak tartva és szeretik az emberek társaságát. Bori elemében volt, nagyon élvezte, hogy egyszerre 2-3 cica feküdt az ölébe, és mindenki ment hozzá barátkozni.

 

Templom járás

A menhely után átmentünk egy közeli Goa Gajah templomba is, ahol - mint minden más templomban - sarongot (térdet elfedő, derékra köthető kendő) kellett hordanunk, amit mindenhol ingyen lehetett kölcsönözni.

Maga a szentély egy kicsi barlangba vájt lyuk volt a dzsungel szélén. Viszont a templom területe egész nagy volt több tipikus helyi motívummal diszitett hindu építmény, egy buddhista templom és egy vízesés is volt ott. Nagyon hangulatos volt a hosszú, kanyargó lépcsősorokon sétálni az épületek és fák között. A legérdekesebb eleme az egész helynek mégis a szentélyt rejtő barlang szobrokkal diszitett bejárata volt. Sajnos az időjárás nem volt a barátunk és az ittlétünk alatt szinte végig esett, ám ez sem tántorította el millió szúnyogot, hogy rajtunk élősködjenek.

   

Nem ez volt az egyetlen templom, amit meglátogattunk Balin. Ellátogattunk még a Pura Tirta Empul-ba is, ami egy rendkívül érdekes vízitemplom. Kora reggel érkeztünk, hogy még a tömeg előtt részt vehessünk a templom vízi szertartásán, amiben egy helyi idegenvezető segített eligazodni. A templomon belül több medence is van, amiket az itt feltörő szent forrás táplál. Három medence volt, amibe mindenki bemehetett, hogy részt vegyen a szertartáson. A szertartás előtt át kellett öltözni egy zöld sarongba, ami kifejezetten a szertartásra való. Ezután kaptunk egy kis felajánlás csomagot, a kicsi bambuszkosarat, benne virágokkal és egy füstölővel, amiket az egész városban használnak. Leültünk egy asztal elé, elmondtuk kérésünket az isteneknek, majd az asztalra tettük a felajánlásunkat és meggyújtottuk a füstölőt.

    

Ezután átsétáltunk a medencékhez, amikbe több szökőkúton keresztül folyt be a víz. Pár szökőkút kivételével mindegyiknél először el kellett mondanunk kívánságunkat, utána háromszor megmostuk az arcunkat a szökőkút vízével, végül pedig egész fejünket bedugtuk a kút alá. A legutolsó, egyben legszentebb kútnál három kortyot is ittunk a vízből. Az első medencében a testi, a másodikban a lelki, a harmadikban pedig a spirituális megtisztulásra vonatkozó kívánságainkat kellett elmondanunk, illetve megköszönni az isteneknek, hogy meghallgatnak minket. Ami külön szimpatikus volt a szertartásban, hogy nem kellett kötött módszert követni abban, hogyan imádkozunk, azt mondták ezt úgy tegyük, ahogy a mi felfogásunknak legmegfelelőbb. Feltöltő élmény volt mantrázni magunkban, hogy mit szeretnénk kérni.

 

A szertartást követően még sétálgattunk kicsit a templom komplexumban, ami gyönyörű volt. Elképesztően szépen díszített szentélyek sokasága, és egy aranyhalak teli tó is volt benne. Sokat sétálgattunk a templom területén, majd kifelé menet átsétáltunk a szuvenír árusok sokaságán, ahol vettünk is egy-két dolgot.

      

Ezután átmentünk egy másik közeli kicsi templomba is (Pura Taman Kemuda Saraswati), ahol két, hatalmas lótuszvirágokkal teli tavacska volt, és sok-sok szökőkút. Ez a templom nem annyira tetszett, úgy tűnt, hogy mára leginkább csak turisztikai látványosságként üzemel, az oldalában egy kávézóval és egy Starbucks-szal. Itt gyorsan körbe néztünk és inkább átmentünk a párszáz méterre lévő másik szent helyire, az Ubud Palotába. Palota nem volt itt, viszont egy nagyon szép kert sok-sok növénnyel, néhány kisebb épület és pár elképesztően szép faragásokkal díszített kapu.

    

A többi napunkat főleg a szálláson töltöttük, ahol olvastunk, napoztunk, medencéztünk. Jó volt egy kicsit kikapcsolni az állandó rohanás után. Ezután átmentünk egy kis szigetre, Nusa Penidára, ami Baliról komppal megközelíthető.

 

Indonesia’s Tourist Hub

We arrived in Bali, which, over the past few decades, has attracted an insane number of tourists. Although we generally try to avoid places crowded with tourists, we still decided to stay for a week in the island’s capital, Denpasar, to rest after all the travelling. Our accommodation consisted of two separate parts. The part where we stayed had only a few rooms, a kitchen, and a reception area. At the end of a small cul-de-sac in front of the house, there was a large garden with a spacious outdoor kitchen and dining area, a lovely pool, and a few other rooms. We immediately realised it was worth paying the extra €4-5 per day to move to the part with the pool. Unfortunately, arranging this wasn’t too easy, but on our second day there, we were able to move.

Here we had a bright and cosy room with a private bathroom. Stepping out of the room, there was a table with two chairs where we could enjoy our breakfast. The room opened directly onto the pool – five steps and we were in the water – and behind the pool, there was a beautiful garden with many plants and a small covered rest area made of bamboo. Although Denpasar is extremely crowded and noisy, it was peaceful and quiet here. Our accommodation was so pleasant that we even extended our booking by a few days.

Denpasar is a huge city with a terrible transport system. Even in the best case, cars can only inch forward, so locals mainly travel by scooter – even most taxis are scooter-based. The roads are constantly full of traffic, and there are hardly any pavements, and when there are, scooter riders use them as extra lanes. On foot, you have to walk half in the traffic, carefully paying attention. We didn’t dare to rent a scooter here, so we walked to nearby places, and if we wanted to go further, we called a cab.

Balinese Culture
Bali is quite unique within Indonesia, as the main religion here is not Islam, but a local version of Buddhism and Hinduism. In the truest sense, you come across small and large shrines and temples at every turn. These shrines, of course, do not resemble those we see in Europe.

Temples generally consist of three parts: an outer, a middle, and an inner (sacred) courtyard. The temples, built of brick and stone, are decorated with carved stone statues and motifs depicting mythological gods, demons, and protective creatures.
Larger temples of religious significance were often built on coastlines, beside rivers or atop hills to connect them with sacred places. However, smaller temples can be found every few kilometres in towns, and there are small shrines on every corner.

Locals make offerings to the gods three times a day. These usually consist of food, money, cigarettes, incense, and five different coloured flowers – placed in small bamboo baskets on every shrine and on the pavements in front of doorways. One must be very careful not to step into them. But this wasn’t the only thing that made it instantly clear we had entered a completely different world – for instance, here in Indonesia, people even take their shoes off when entering most shops as a sign of respect.

Daily Life
As much as possible, we tried to avoid being out on the streets for long periods, as we both found the hustle and bustle hard to tolerate. We mostly stayed at our accommodation, played in the pool, or spent time with the cat that regularly came over from next door. Of course, we also planned some outdoor activities. Bali is famous as a surfing destination, and on the third day, Krisz went surfing. The nearby beach wasn’t quite suitable for his skill level – or perhaps the waves were just too big that day – but he had a hard time managing his board in the frothing sea. The sea floor was partly sandy and partly rocky. As he was trying to get out, he couldn’t find the sandy section and attempted to walk out over the sharp rocks, which many others were also doing. When the water was already below knee level, a larger wave hit him, and he stepped into a sudden deep hole, cutting his foot. Once home, we noticed that not only had he cut himself, but a few tiny pebbles had become deeply embedded in the sole of his foot, which we removed. With these injuries, he couldn’t surf for a while, and it completely put Bori off from trying it here. Still, the situation wasn’t too serious, and by the next day, Krisz could already swim in the pool.

In the evenings, we went to local eateries, where we could eat super tasty food for a ridiculously cheap price, although we didn’t dare to eat just anywhere, as many people end up in the hospital with severe food poisoning (aka Bali belly). Luckily, we had no such issues.

One day, we visited Ubud, the island’s artistic and cultural centre. It was Bori’s wish to visit a cat shelter we had read about online. More than six hundred cats live there, and visitors are welcome to interact with them. The cats live in separate enclosures with a maximum of twenty in each. They had plenty of space with both outdoor and sheltered areas. It was clear the place was run very professionally, the cats were well cared for, and they enjoyed human company. Bori was in her element, really enjoying having two or three cats curled up on her lap, with more coming to her for attention.

Temple Visits
After the shelter, we went to a nearby temple called Goa Gajah, where, as in all temples, we had to wear a sarong (a knee-covering cloth tied around the waist), which could be borrowed for free everywhere.

The shrine itself was a small cave at the edge of the jungle. However, the temple grounds were quite large, with several Hindu structures decorated with typical local motifs, a Buddhist temple, and a waterfall. It was very atmospheric to walk along the long, winding stairways among the buildings and trees. Still, the most interesting feature was the cave’s entrance, decorated with statues, which housed the shrine. Unfortunately, the weather wasn’t on our side, and it rained almost the whole time we were there – yet this didn’t deter the millions of mosquitoes from feeding on us.

This wasn’t the only temple we visited in Bali. We also went to Pura Tirta Empul, a particularly fascinating water temple. We arrived early in the morning to take part in the temple’s water ceremony before the crowds arrived, guided by a local. Inside the temple, several pools are fed by a sacred spring. There were three pools where everyone could enter and take part in the ritual. Before the ceremony, we had to change into a green sarong, specifically meant for the ritual. We were then given a small offering pack – the tiny bamboo basket with flowers and incense, just like those used all over town. We sat at a table, stated our request to the gods, placed our offering on the table, and lit the incense.

Then we walked over to the pools, where water flowed in through several fountains. At nearly all fountains (except a few), we first had to state our wish, then wash our face three times with the water from the fountain, and finally put our whole head under it. At the last and holiest fountain, we also drank three sips of the water. In the first pool, we made wishes for physical cleansing, in the second for emotional, and in the third for spiritual purification – and we gave thanks to the gods for listening to us. What was especially appealing about the ritual was that there was no strict method for how to pray – we were told to do it in a way that best suited our own beliefs. It was a fulfilling experience to silently chant what we wanted to ask for.

After the ceremony, we strolled a bit through the temple complex, which was stunning. There were many beautifully decorated shrines and a pond full of goldfish. We walked around the temple area for a long time, and on the way out, passed by rows of souvenir vendors, where we bought a few things.

Then we visited another small nearby temple (Pura Taman Kemuda Saraswati), which featured two ponds full of huge lotus flowers and many fountains. We didn’t like this temple as much – it seemed that it now mainly functions as a tourist attraction, with a café and a Starbucks on the side. We looked around briefly, then headed over to another sacred place just a few hundred metres away, the Ubud Palace. There wasn’t really a palace there, but there was a beautiful garden with lots of plants, a few smaller buildings, and some incredibly ornate carved gates.

We spent most of our other days at the accommodation, reading, sunbathing, and swimming in the pool. It was great to relax a bit after the constant rush. After this, we travelled to a small island, Nusa Penida, which is accessible by ferry from Bali.