Új zéland északi sziget II New Zealand north island

Odaút

Egy korai kelés és egy rövid repülőutat követően megérkeztünk Aucklandbe. Onnan egyenesen mentünk tovább Taupóba, de a buszunkra várnunk kellett pár órát, amit a pályaudvar melletti parkban töltöttünk el. A taupói szállásunkra érve felajánlották, hogy 6000 forint extraért egy jobb szobát kaphatunk, és mivel tényleg sokkal jobb volt ez a szoba, elfogadtuk az ajánlatot. A szállás egy lepukkant motel volt, ami úgy nézett ki, mint amit az amerikai filmekben láttunk. Viszont volt egy egész kis apartmanunk privát konyhával, fürdővel, úgyhogy meg voltunk vele elégedve.

Maori vésés

A Déli-sziget bejárása eléggé kimerített minket, így az Északi-szigeten főleg pihenéssel töltöttük az időt. Azért az első napunkon elmentünk délután egy rövid hajós kirándulásra, ami a helyi fő látványossághoz vitt minket, egy hatalmas maori motívumos véséshez egy tóparti sziklafalban. A város kikötőjébe menet átsétáltunk a város központján is, ahol egy nagyon érdekes Maori szoboregyüttes is volt. Itt a tábla elmagyarázta minden motívum jelentését, és azt is, hogy a Maorik hite szerint, ha az arra járó emberek megsimogatják ezeket a szobrokat, úgy a saját energiájukkal feltöltik és erősebbé teszik a szobrokat.

A hajóút is kifejezetten érdekes volt, sokat meséltek nekünk a hely történetéről. A tó területe régen egy aktív vulkán volt, amiből nagyjából 1800 éve tört felszínre hatalmas energiával a magma. Ez volt az elmúlt 5000 év legnagyobb vulkánkitörése a Földön, aminek hangját még a Római Birodalom krónikásai is feljegyeztek. A kitörést követően beomlott a vulkán, a krátert pedig feltöltötték a hegyekből ideömlő folyók, ezzel létre jött a Déli-féltek legnagyobb tava, amiből a Waikato nevű folyón (ami Új Zéland legnagyobb folyója) távozik a víz.
Borival a hajó elején ültünk. Egy ponton bemondta a kapitány, hogy innentől nagyobb hullámok jönnek, és vizesek leszünk. Mi úgy gondoltuk, hogy egy kis víztől nem lesz még bajunk. Aztán az első hullám teljesen eláztatott minket. Gyorsan be is húzódtunk a fedett kabinrészbe, ahol a többi utas nevetve fogadta a két elázott utastársat. Bár szeles (és hullámos) idő volt, a kapitány egész közel tudott hajózni a véséshez, így mi is alaposan meg tudtuk nézni a vésést.

Pihenőnap

A következő nap már tényleg a pihenésről szólt, egyedül Krisztián ment el délután megnézni egy közelben lévő fürdőhelyet. A pár kilométerre feltörő Otumuheke termálfolyó langyosra hűl mire bele torkollik a Waikato folyó vizébe. Itt, a két folyó találkozásánál, picike vízesések alatt, sziklás medencékben lehet fürdeni. Ez a fürdőhely egyébként generációk óta fontos helyszíne a helyi Maori törzsnek, amit mindenki számára elérhetővé tettek, hogy mások is feltöltődhessenek a hely energiáival. Krisz annyira élvezte a helyet, hogy elhatározta, elviszi oda Borit is.

Vissza Aucklandbe

A buszunk délután 3-kor indult a városból, úgyhogy a reggeli után még bőven volt időnk elmenni a fürdőhelyre. Amikor odaértünk, az első egy órában egyedül voltunk a helyen. Ki is használtuk ezt, és kipróbáltuk az összes kis medencét. Egy óra pancsolás után elkezdtek megérkezni az emberek, úgyhogy elindultunk összeszedni a cókmókjainkat és megkeresni a buszmegállót.

Mire Aucklandbe értünk, már sötét volt. A város központjában voltunk, ami tele volt magas irodaházakkal, és hatalmas volt a nyüzsgés. A város koszos és barátságtalan volt, nem is nyerte el a tetszésünket. A hostelünk pedig annál kevésbé – szerencsére csak egyet kellett ott aludnunk.
Mivel a repülőgépünk csak kora este indult, napközben még bevásároltunk pár dolgot, mert tudtuk, hogy Uruguay sokkal drágább lesz, mint Új-Zéland. A félnapos bevásárlódömping után elvánszorogtunk a reptérre, és felkészültünk a következő 19 órás utazásunkra.

Outbound journey

After getting up early and taking a short flight, we arrived in Auckland. From there, we went straight to Taupō, but we had to wait a few hours for our bus, which we spent in the park next to the station. When we arrived at our accommodation in Taupō, they offered us a better room for an extra 15 euros, and since it really was much nicer, we accepted the offer. The place was a run-down motel that looked like something out of an American movie. However, we had an entire little apartment with a private kitchen and bathroom, so we were happy with it.

Māori carving

After touring the South Island, we were pretty exhausted, so we spent most of our time on the North Island relaxing. Still, on our first day, we took a short afternoon boat trip to the main local attraction: a huge Māori-motif carving in a lakeside cliff. On the way to the city’s harbor, we walked through the town center, where there was also a very interesting group of Māori statues. A plaque explained the meaning of each motif, and also said that, according to Māori beliefs, when people passing by touch the statues, they charge them with their own energy and make the statue stronger.

The boat trip was also exciting, as we were told a lot about the history of the place. The area where the lake lies today was once an active volcano, and about 1800 years ago, magma erupted from it with enormous force. It was the largest volcanic eruption on Earth in the last 5000 years, and its sound was even recorded by chroniclers of the Roman Empire. After the eruption, the volcano collapsed, and rivers from the mountains filled the crater, creating the largest lake in the Southern Hemisphere. Its water flows out through the Waikato River, the largest river in New Zealand.

Bori and I sat at the front of the boat. At one point, the captain announced that from then on, bigger waves were coming, and we would get wet. We figured a little water wouldn’t hurt us. Then, the very first wave soaked us completely. We quickly retreated to the covered cabin area, where the other passengers laughed at their two drenched fellow travelers. Although it was windy (and wavy), the captain managed to steer the boat quite close to the carving, so we were able to get a good look at it.

Resting day

The following day was truly about resting — only Krisz went out in the afternoon to visit a nearby bathing spot. The Otumuheke thermal stream, which surfaces a few kilometers away, cools to a lukewarm temperature before flowing into the Waikato River. At the meeting point of the two rivers, you can bathe in rocky pools under small waterfalls. This bathing spot has been an important site for the local Māori tribe for generations, and they made it accessible to everyone so others can also recharge with the energy of the place. Krisz enjoyed it so much that he decided to take Bori there as well.

Back to Auckland

Our bus left the city at 3 p.m., so after breakfast, we still had plenty of time to go to the bathing spot. When we arrived, we were alone for the first hour. We made good use of that time and tried all the little pools. After an hour of splashing around, people started to arrive, so we headed off to gather our belongings and find the bus stop.

By the time we got to Auckland, it was already dark. We were in the city center, which was extremely busy and full of tall office buildings. The city was dirty and unfriendly — we didn’t like it at all. And we enjoyed the hostel even less — fortunately, we only had to stay one night.

Since our flight didn’t leave until early evening, we went shopping during the day because we knew Uruguay would be much more expensive than New Zealand. After a half-day shopping spree, we dragged ourselves to the airport and got ready for our next 19-hour journey.