Montevideo, Uruguay

Két hét Montevideóban – candombe, tangó, és vizes kávé

Montevideóba nemcsak úgy turistáskodni mentünk, hanem meglátogatni Annát (Bori egyik legjobb barátnőjét), aki épp ott készítette a diplomamunkáját a szövetkezeti lakhatásról. Ez azt jelentette, hogy ő már teljesen beépült a helyi életbe, így részletesen meg tudta mutatni nekünk, mi rejlik a város poros utcái mögött.

Anna gyakorlatilag napi szintű programfüzetet állított össze. Nagyon sok az ingyenes, kültéri program Montevideóban. Voltunk candombe koncerten (egy afro-uruguay-i dobműfaj), városi fesztiválon, tangóórán. Beültünk egy kortárs feminista cirkuszba is, ahol volt minden: tűznyelés, levegőakrobatika, társadalomkritika. Hihetetlen volt látni, mennyire felszabadultan tudnak táncolni a helyiek. Látszott, hogy velük született a ritmusérzék, és hogy tudnak élni.

Anna megismertetett minket a helyi konyhával is – főleg mate teát ittunk egy beavatási szertartás keretei között. Borit kicsit traumatizálta a keserű tea, de nagyon sokat nevettünk a dolgon. Érdekes a mate kultúra Uruguayban, mindenki ezt issza, állandóan. Az emberek magukkal viszik a szettet, ami egy mate bögréből, egy termoszból és egy különleges szűrős szívószálból, a bombillából áll. Sokaknak még mate hordó táskája is van. A matét a tüntetésekre, koncertekre, a strandra, a boltba, a templomba, a piacra, túrázás közben, vagy csak az utcán – mindig, mindenki magával hurcolja.

Kétszer is elmentünk vasárnapi piacra, ahol a ruháktól kezdve a kertészeti gépeken át a gyógyszerekig mindent árultak.

A tengerparton is voltunk, ami igazából egy furcsa egyvelege volt a tengervíznek és a folyóvíznek, mert itt ömlik bele a Río de la Plata az Atlanti-óceánba. Hazafelé véletlenül rossz irányba szálltunk fel a buszra, így több mint másfél órát utaztunk, mire hazaértünk. Nem volt nálunk semmi étel rizspufin és banánon kívül, úgyhogy azt ettük a buszon – utólag ezen is nagyon sokat nevettünk. (Később egyébként még sokszor előkerült a rizspufi–banán kombó, mert nem nagyon volt más.)

Az egyik kedvenc napunk egy iskolakezdési fesztivál volt a városban, tele ingyenes programokkal, játékokkal és koncertekkel. A kedvencünk egy óriás dzsenga volt, ami nagyon szórakoztató volt. Ahogy haladt előre a játék, egyre több ember állt körülöttünk, és szurkoltak, hogy fel ne boruljon a torony. Erről készítettünk is egy dokumentumfilmet.

Maga Montevideó első ránézésre nem túl hívogató. Sok az elhanyagolt, szemetes utca, az emberek nem túl mosolygósak – legalábbis, ha csak úgy elsétálnak melletted. De ahogy elkezdtük megismerni azokat, akikkel Anna révén vagy a programokon találkoztunk, teljesen más arcát mutatta a hely: közvetlen, kedves, érdeklődő emberek, rengeteg közösségi kezdeményezés, kreativitás, zene, tánc. A programok és az emberek tették érdekessé a Montevideóban töltött időnket.

Nagyon furcsa volt nekünk, hogy mennyire drága egész Uruguay. Egy Airbnb-ben foglaltunk szobát, és szerencsénk volt, mert nagyon jól felszerelt volt a konyha. Alapból azt terveztük, hogy főzni fogunk a magas árak miatt, de arra nem számítottunk, hogy még az alapvető élelmiszerek is drágábbak lesznek, mint otthon. Emellett rosszak is voltak a dolgok, főleg a zöldség-gyümölcs felhozatal. Filteres, vizes kávét lehet csak inni (nem csoda, hogy inkább matéznak a helyiek). Nyilván az embereknek az az elgondolásuk Latin-Amerikáról, hogy jó a kávé, rengeteg zöldség és gyümölcs van. A helyzet az, hogy sajnos mindent exportra termelnek, az országban pedig mindenből csak a rossz fajta marad.

A nyelvi akadályok is érezhetők voltak: gyakorlatilag senki nem beszél angolul, így Anna spanyoltudása életmentőnek bizonyult. A város annyira nem turistás, hogy napi szinten kérdezték meg tőlünk, honnan jöttünk, és mit csinálunk itt. Nem értették, hogy kerültünk ide – főleg, amikor mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk.

Két hét után már nagyon éreztük, hogy ideje lenne kicsit kiszabadulni a városból. Innen hármasban mentünk tovább Costa Ricára.

 

 

Two weeks in Montevideo – candombe, tango, and watery coffee

We didn’t just go to Montevideo for sightseeing — we went to visit Anna (one of Bori’s best friends), who’s currently working on her thesis about cooperative housing. That meant she’s already fully immersed in local life, and she could show us in detail what lies behind the city’s dusty streets.

Anna basically put together a daily activity guide for us. There are tons of free outdoor programs in Montevideo. We went to a candombe concert (an Afro-Uruguayan drumming style), joined a city festival, and even took a tango class. We also visited a contemporary feminist circus, which featured everything from fire-eating and aerial acrobatics to sharp social commentary. It was incredible to see how freely people dance — you could tell rhythm is in their blood, and they truly know how to live.

Anna also introduced us to local cuisine — mostly through mate tea, which we tried as part of an unofficial initiation ritual. Bori was a little traumatized by the bitterness of the tea, but we laughed a lot about it. The mate culture in Uruguay is interesting—everyone drinks it, all the time. People carry the set with them, which consists of a mate cup, a thermos, and a special filtered straw called a bombilla. Many even have a mate-carrying bag. Mate is brought along to protests, concerts, the beach, the store, church, the market, while hiking, or just out on the street—always, by everyone.

We went to the Sunday market twice, where they sold everything from clothes and gardening tools to actual medicine.

We also visited the beach — or more accurately, a strange mix of sea and river water, as the Río de la Plata flows into the Atlantic Ocean here. On the way home, we accidentally got on the bus going in the wrong direction, so it took us more than an hour and a half to get back. We didn’t have any food with us except for rice cakes and bananas, so that’s what we ate on the bus. We laughed a lot about it later — and that combo (rice cake and banana) ended up being a recurring meal for us, because options were often limited.

One of our favorite days was a back-to-school festival in the city, full of free activities, games, and concerts. Our favorite was a giant Jenga game — super fun and surprisingly intense. As the game progressed, more and more people gathered around us, cheering and hoping the tower wouldn’t fall. We even made a short documentary about it.

Montevideo itself, at first glance, isn’t exactly charming. There are many run-down, dirty streets, and the people passing by aren’t particularly friendly. But once we started meeting people through Anna or at various events, the city showed a completely different face: open, kind, curious people, loads of community initiatives, creativity, music, dance. It was really the people and the programs that made our time in Montevideo special.

One of the biggest surprises was how expensive Uruguay is. We booked a room in an Airbnb and were lucky it had a well-equipped kitchen. We had planned to cook most of our meals because of the high prices, but we hadn’t expected even basic groceries to be more expensive than at home — and often of much lower quality. The fruit and vegetable selection was particularly disappointing: bland, wilted, and astronomically priced. The coffee was even worse — watery, filter-style brews that left Bori questioning everything. It’s ironic, because people tend to think Latin America is all about great coffee and an abundance of produce. But unfortunately, everything of good quality gets exported, and what remains in the country is mostly second-rate.

The language barrier was also pretty noticeable — basically no one spoke English, so Anna’s Spanish was a total lifesaver. Montevideo is so non-touristy that people asked us on a daily basis where we were from and what we were doing there. They were especially surprised when we said we were from Hungary — they genuinely didn’t understand what brought us to their city.

After two weeks, we really felt it was time to escape the urban landscape a bit. From there, the three of us continued on to Costa Rica, ready for some nature, and a break from rice cakes.