VándorNokedli

  Uvita első benyomások és meleg tenger Az Uvitába vezető buszút simán ment, ezúttal a San Joséi buszállomáson sem próbáltak meg lehúzni minket. Út közben, már Uvitához közeledve egyszer csak megállt a buszunk egy hídon, először azt hittük, hogy dugóba keveredtünk, de amikor a buszon utazó emberek mind áthajoltak a fejünk felett, és a folyót vizslatták, gyanús lett a dolog. Mint kiderült a híd alatt fél tucat hatalmas amerikai krokodil henyélt, a sofőr pedig csak azért állt meg, hogy az utasai megnézhessék az itt élő krokodilusokat. Amikor végre megérkeztünk a szállásunkra rögtön el is foglaltuk a faházikónkat. Amúgy a hostel területe nagyon szép volt. Kis ösvények vezettek a rengeteg magas fa és egyéb gyönyörű növény között. Uvita egyébként nem nagyon tetszett nekünk, nagyon turistás volt, több volt a külföldi, mint a helyi, és minden elég drága is volt. Miután lepakoltunk egyből lementünk a strandra, ami 5 perc sétára volt a hosteltől. Koszosak és izzadtak voltunk az úttól, é...

Az első napok Costa Ricában -  Guá piles Amikor megérkeztünk San Joséba, gyorsan elintéztünk pár dolgot aztán elmentünk a buszpályaudvarhoz, ahonnan  Guá piles  felé mentek a buszok. A pályaudvar bejáratánál pár taxisofőr elmagyarázta nekünk, hogy lekéstük az utolsó busz  Guá piles be, úgyhogy vagy holnap reggel kell mennünk, vagy elvisznek ők minket. Mi rögtön gyanítottuk, hogy átverés lehet a dolog, így Anna megpróbált bejutni, hogy jegyet vegyen a holnapi buszunkra. A biztonsági őr szólt, hogy már zárva a jegypénztár és becsukta a rácsot, mi pedig kezdtük elhinni, hogy tényleg lekéstük az utolsó buszt. Hosszas tanakodás után már elkezdtük megszervezni az esti szállásunkat San Joséba és a taxi utunkat oda. Ekkor viszont feltűnt, hogy emberek azért mennek még be a pályaudvarra. Mi is fogtuk magunkat és bementünk, nem álltunk szóba az eddigi tanácsadóinkkal. Beérve hamar kiderült, hogy van még pár busz, az egyik pont indul is de az buszsofőr azt mondta, azt már nem é...

Két hét Montevideóban – candombe, tangó, és vizes kávé Montevideóba nemcsak úgy turistáskodni mentünk, hanem meglátogatni Annát (Bori egyik legjobb barátnőjét), aki épp ott készítette a diplomamunkáját a szövetkezeti lakhatásról. Ez azt jelentette, hogy ő már teljesen beépült a helyi életbe, így részletesen meg tudta mutatni nekünk, mi rejlik a város poros utcái mögött. Anna gyakorlatilag napi szintű programfüzetet állított össze. Nagyon sok az ingyenes, kültéri program Montevideóban. Voltunk candombe koncerten (egy afro-uruguay-i dobműfaj), városi fesztiválon, tangóórán. Beültünk egy kortárs feminista cirkuszba is, ahol volt minden: tűznyelés, levegőakrobatika, társadalomkritika. Hihetetlen volt látni, mennyire felszabadultan tudnak táncolni a helyiek. Látszott, hogy velük született a ritmusérzék, és hogy tudnak élni. Anna megismertetett minket a helyi konyhával is – főleg mate teát ittunk egy beavatási szertartás keretei között. Borit kicsit traumatizálta a keserű tea, de nagyo...

Odaút Egy korai kelés és egy rövid repülőutat követően megérkeztünk Aucklandbe. Onnan egyenesen mentünk tovább Taupóba, de a buszunkra várnunk kellett pár órát, amit a pályaudvar melletti parkban töltöttünk el. A taupói szállásunkra érve felajánlották, hogy 6000 forint extraért egy jobb szobát kaphatunk, és mivel tényleg sokkal jobb volt ez a szoba, elfogadtuk az ajánlatot. A szállás egy lepukkant motel volt, ami úgy nézett ki, mint amit az amerikai filmekben láttunk. Viszont volt egy egész kis apartmanunk privát konyhával, fürdővel, úgyhogy meg voltunk vele elégedve. Maori vésés A Déli-sziget bejárása eléggé kimerített minket, így az Északi-szigeten főleg pihenéssel töltöttük az időt. Azért az első napunkon elmentünk délután egy rövid hajós kirándulásra, ami a helyi fő látványossághoz vitt minket, egy hatalmas maori motívumos véséshez egy tóparti sziklafalban. A város kikötőjébe menet átsétáltunk a város központján is, ahol egy nagyon érdekes Maori szoboregyüttes is volt. Itt a tá...