VándorNokedli

Megérkezés Pulau Weh-re Bukit Lawang után észak Sumátrára mentünk, ahol egy kis szigeten, Pulau Weh-en töltjük majd az utazásunk utolsó hetét. A repülőút és a kompút is viszonylag simán ment. A komp megállóban megszólított minket egy helyi férfi, de egyáltalán nem volt tolakodó, így szóba elegyedtünk vele. Elmondta a komp menetrendjét, majd megemlítette, hogy tuktukos Banda Acehben (ahonnan a komp indul Pulau Weh szigetre), egy barátja pedig Pulau Weh-en dolgozik tuktuk taxisként. Kicsit bizonytalanok voltunk, hogy mennyire lesz megbízható, de mivel nem ismertünk senkit és kellett egy fuvar, számot cseréltünk vele. Jacknek hívták, és az egyik legjobb élményünk volt vele a helyiek közül. Nem sokkal azután, hogy számot cseréltünk (és megvolt a közös fotó is persze), elküldte a szigeten dolgozó barátja telefonszámát és felhívta, hogy menjen ki elénk a komphoz. Küldött nekünk fotót a szigeten dolgozó barátja tuktukjáról, hogy felismerjük, és elküldte nekünk a komp menetrendet. Nagy dolog v...

Az út Bukit Lawangba Jakartaból 1,5 óra késéssel indult a járatunk, de szerencsére még így is egész jó időben érkeztünk meg Szumátra szigetére. A reptérről két busszal jutottunk el Bukit Lawangba. Bár az út kb 4 órába tellett, zökkenőmentesen ment. Amikor megérkeztünk, a busz állomáson először meg kellett találnunk az embert, aki elvitt minket a szállásunkra, mivel lebeszéltük velük előre, hogy valaki kijön majd értünk. Ez bele tellett egy kis időbe, de utána mar sínen voltak a dolgok, egészen addig amíg meg nem érkeztünk a szállásra, ahol kiderült, hogy túl foglalták a szobákat, és nekünk nincs már hely. Szerencsére mire megvacsoráztunk, találtak nekünk szállást az első éjszakára egy közeli helyen, ahova át is vittek minket. Elég frusztráló volt a helyzet, Borinak már nagyon elege volt és mindketten nagyon fáradtak voltunk az egész napos utazás után. Következő reggel napközben visszavittek minket az eredeti szállásunkra és onnantól már tudtunk ott aludni. Ezen a napon főleg pihentünk....