VándorNokedli

Út Pavonesbe Pavonesbe már az odajutás is kalandos volt. Az első busz két órát késett, és attól tartottunk, hogy lekéssük a második – és aznap utolsó – járatot is. Szerencsére, ahogy leszálltunk az első buszról, épp jött is a második, bár a rossz irányba, de a sofőr felajánlotta, hogy szálljunk fel, és körbevitt minket a végállomásig, majd onnan vissza. Amikor megérkeztünk, külön megkérdezte, hova megyünk, és elvigyen-e egy darabon, de mi úgy döntöttünk, leszállunk a város szélén. Mint később kiderült, jobb lett volna tovább maradni a buszon, de akkor már késő volt. A szállásadónk szerencsére kijött értünk autóval, és a sötét földúton felvitt minket a farmhoz. Ijesztő fogadtatás Amikor megérkeztünk, mind a tizenhárom kutya elénk szaladt, és nagyon izgatottak voltak. Először csak lepakoltunk, és néztük őket – barátságosnak tűntek –, de a nagy izgalomban hamar összeverekedtek a lábunk alatt, ami elég ijesztő volt. Egy garázsépületben aludtunk, ahol volt két ágy, sok-sok polc és ren...

Következő szállásunk az Osa-félszigeten, egy Drake nevű kis városkától nagyjából 40 perc sétára vagy 10 perc motorcsónak útra volt. Más közlekedési lehetőség nem is volt a szállásunkhoz. Az Osa-félsziget érdekessége, hogy az egész félsziget természetvédelmi terület, és itt van a Corcovado Nemzeti Park is, ami Costa Rica legismertebb nemzeti parkja. Az félszigetre vezető utunk első állomása Sierpe volt. Itt a buszról egy 20 fős motorcsónakba kellett átszállnunk (amiből csak napi kettő van). A hajó nagy lendülettel suhant végig a mindkét oldalról mangrove erdővel szegélyezett folyón, míg el nem értük az óceánt. Innentől a víz már érezhetőn kevésbé volt nyugodt, de azért nem voltak nagyok a hullámok. Mire elértünk a hostelünk strandjához, már elkezdett lebukni a nap, úgyhogy gyorsan kiszálltunk a hajóból a térdig érő vízbe a táskáinkkal és kisétáltunk a partra. Anna a ott várt minket és megmutatta melyik a mi sátrunk. A tengertől pár lépésre kezdődött a tábor és az első sátor volt a miénk...